Mik ezek a hangok? Hol vagyok?
Teljes sötétségben ül az erdő, s egy-két csillag felragyog néha az égbolton, de a felhők megnehezítik a dolgukat és helyet nem hagyva nekik gyülekeznek, mintha valami összeesküvésre készülnének. A legrosszabb ebben az egészben, hogy nem emlékszem arra mi történt velem. Velem? Egyáltalán...
- Nem! Nem! A nevemet csak tudom, csak félek. Nem felejthettem el! - kezdtem kiabálni a fák között. Nem érdekelt ki hallja az se, hogy lehet egy egész falu hallja mit kiabálok. Ha az ember nincs tisztában a kilétével, nem tudja izgatni a körülötte élők véleménye.
Ahogyan ott ültem a fákat kezdtem nézni, mennyire félelmetesek tudnak lenni ha csak a néha előbukkanó Holdfény ad nekik egy kis világosságot.
De tényleg, ki lehetek én? Valami rosszat tettem, hogy az erdő közepén heverek? Ez egy büntetés? Azt se tudom merre induljak. Mindenem hasogat, fázok. Könnycseppek gyülekeznek a szememben, ajkaim remegnek, segítségért kiáltanak, de süket fülekre találnak.
- Senki nincs itt? Valaki segítsen! Segítség! Egyedül vagyok! Valaki...
Halk zokogásba kezdek, ahogy a könnyeim finoman végigcsúsznak az arcomon, fájdalom hasít a szemem alá. Éles, maró érzés. Kezemmel óvatosan odanyúlok. Vér és sebek borítják az arcomat.
Teljes sötétségben ül az erdő, s egy-két csillag felragyog néha az égbolton, de a felhők megnehezítik a dolgukat és helyet nem hagyva nekik gyülekeznek, mintha valami összeesküvésre készülnének. A legrosszabb ebben az egészben, hogy nem emlékszem arra mi történt velem. Velem? Egyáltalán...
- Nem! Nem! A nevemet csak tudom, csak félek. Nem felejthettem el! - kezdtem kiabálni a fák között. Nem érdekelt ki hallja az se, hogy lehet egy egész falu hallja mit kiabálok. Ha az ember nincs tisztában a kilétével, nem tudja izgatni a körülötte élők véleménye.
Ahogyan ott ültem a fákat kezdtem nézni, mennyire félelmetesek tudnak lenni ha csak a néha előbukkanó Holdfény ad nekik egy kis világosságot.
De tényleg, ki lehetek én? Valami rosszat tettem, hogy az erdő közepén heverek? Ez egy büntetés? Azt se tudom merre induljak. Mindenem hasogat, fázok. Könnycseppek gyülekeznek a szememben, ajkaim remegnek, segítségért kiáltanak, de süket fülekre találnak.
- Senki nincs itt? Valaki segítsen! Segítség! Egyedül vagyok! Valaki...
Halk zokogásba kezdek, ahogy a könnyeim finoman végigcsúsznak az arcomon, fájdalom hasít a szemem alá. Éles, maró érzés. Kezemmel óvatosan odanyúlok. Vér és sebek borítják az arcomat.
.gif)
Nagyon jó és szomorú, én mennék segíteni de nem tudom hol vagy.
VálaszTörlésVégre!! Találtam egy nekem való történetet :) Rendszeres olvasód leszek! Feliratkozni csak gépről tudok majd de addig is nézni fog a részeket! Már most szerelmes lettem a történetbe! Csak így tovább! Puszi: Gina ;)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :')
VálaszTörlés